Sör, cigi, pályázat? – tárgyilagosan a LIFE ügyéről
2014. július 28. - Az elmúlt napok-hetek norvégügyi hírei között is szokatlanul nagy visszhangot kapott a Liberális Fiatalok Egyesületének pályázati elszámolása, illetve a Magyar Nemzet által feltárt „visszaélés”. Nem csoda: könnyen megragadható, jól kommunikálható ügyről van szó, szemben az NCTA egyéb vonatkozásairól – nem biztos, hogy könnyű átlátni például a pályázatok kiválasztásának szempontjait (ahol olyan csúnya szavak fordulnak elő, mint relevancia meg koherencia meg fenntarthatóság), de két dogoz cigit meg egy sört mindenki megért.
Úgyhogy hadd tegyünk itt tisztába pár dolgot. Először is nyilvánvaló oda nem figyelés, hogy valaki ilyesmit el kíván számolni, ezzel együtt az ügy felfújása mérhetetlen pitiánerségről árulkodik, hisz körülbelül kétezer forintról van szó. A LIFE projektje mintegy 2,5 milliós támogatást kapott, ehhez még hozzá kellett tenniük a minimum 10%-os önerőt, vagyis több, mint kétszázötvenezret. A „kétes” tételekre költött pénz tehát a támogatásnak alig 0,1-e de még az önerőnek is kevesebb, mint egyetlen százaléka.
De hogy lehet, hogy ez mégis átcsúszott az ellenőrzésen? Aki elolvassa az NCTA pályázati felhívásait és egyéb anyagait, az tudhatja, hogy éppen a felesleges bürokrácia csökkentése érdekében a tételes pénzügyi beszámolókat a lebonyolítók mintavételesen ellenőrzik – így dolgoznak egyébként a könyvvizsgálók is. Azaz a támogatottak benyújtanak egy számlaszintű összesítőtáblázatot (számlaszámokkal, összegekkel stb.) – a lebonyolítók pedig ennek alapján kérik be a számlák legalább 10%-át, a LIFE esetében egyébként konkrétan 34%-át. A számlák kiválasztása bár szúrópróbaszerű: a lebonyolítók valamennyi fő költségsorról (személyi költségek, utazás, eszközbeszerzés, szolgáltatások, felújítás) kérnek be számlákat, ügyelve arra, hogy a kisebb és nagyobb értékűek arányosan képviselve legyenek a mintában. Amennyiben itt ellentmondásra, pontatlanságra, problémára utaló jelet találnak, további dokumentumokat és számlákat is bekérnek, vagy a helyszínen ellenőrzik azokat, adott esetben bekérnek minden számlát tételes átvizsgálásra. Ez a rendszer elsősorban a támogatottak életét hivatott megkönnyíteni, de nem jelenti azt, hogy el lehetne „sütni” a projekthez nem tartozó költségeket. Ugyanakkor előfordulhat, hogy néha átcsúszik valamilyen apróbb, jelentéktelen tétel – innen szeretnénk megköszönni a Magyar Nemzetnek, hogy éles szemével rámutatott egy hibára, amit így korrigálni tudtunk.
De fontos-e egyáltalán kétezer forint önerő mibenléte? Nem azért dolgozunk mintavételes ellenőrzési eljárással, mert az kevesebb munkát jelent – az NCTA lebonyolítói elsősorban arra kíváncsiak, hogy mit csinált az adott szervezet, mi történt a projektben és az „hozta-e” az elvárt eredményeket. E tekintetben is érte kritika a LIFE-t, azonban egy ilyen projekt sikere nemcsak a puszta számokon múlik. A pályázatnak ugyanis csak egyik célja volt az Európai Polgári Kezdeményezés részeként a szükséges számú aláírás összegyűjtése, további fontos célkitűzés volt a médiaszabadsággal és egy összeurópai médiaszabályozás szükségességével kapcsolatos vita beindítása, a figyelem ráirányítása erre a témára. E területen pedig a LIFE túl is teljesítette vállalásait: a projekt során nem négy (mint azt az MNO írja) hanem húsz feletti rendezvényt szerveztek – köztük a Corvinuson tartott vitaestek egyenként 50-60 főt is vonzottak. On-line tevékenységeik összes elérése pedig meghaladta a kilencszázezret.
Való igaz, hogy az aláírásgyűjtési kampányban vállalt számot nem sikerült elérni – de árnyalja a képet, hogy a tíz európai országban összegyűjtött aláírások harmada magyar, tehát összevetésben igen eredményesek voltak. (Egyébként a gyűjtés még folytatódik. Azt pedig, hogy az európai médiaszabályozás kezdeményezése iránti aláírásgyűjtés miért váltott ki ilyen alacsony érdeklődést, hosszan lehetne elemezni.)
Végül, de nem utolsósorban, helyre kell tennünk még egy fontos pontatlanságot: a LIFE nem költötte el a teljes támogatást, sőt még a megkapott előleget sem: a megítélt 8 131 euróból 7 213-at költöttek csak el, a különbözetet pedig visszautalták. Szóval ne rágódjunk tovább két doboz cigarettán. Minden bizonnyal az esetből tanult maga a szervezet is.