Támogatott projektek

Projektünk két szociálisan hátrányos helyzetű csoportot céloz meg, ezek közül az egyiket a sajókazai ÁMBÉDKAR ISKOLA ROMA származású diákjai alkotják, míg a másikat a HEIM PÁL GYERMEKKÓRHÁZ PSZICHIÁTRIÁJÁN ápolt gyermekek. Mindkét közösség esetében célunk, hogy a zsonglőrködés jótékony hatásait kihasználva FEJLESSZÜK, MAGABIZTOSABBÁ, ÖNÁLLÓBBÁ tegyük a fiatalokat. Programunk EGY TANÉVET ölel fel, ezen kívül mindkét csoport számára részvételt biztosítunk a nyáron rendezett MAGYAR ZSONGLŐR TALÁLKOZÓN. Sajókazán havi egy zsonglőrfoglalkozást tervezünk, melyet az első félévben teljes mértékben oktatóink tartanak, majd tavasszal igyekszünk egyre inkább megtanítani az erre alkalmas diákokat a foglalkozás, saját közösségük vezetésére. Bevonjuk a folyamatba testneveléstanáraikat, akik a projekt után is segítenek a szakkör folytatásában. Pünkösd hétvégéjén három napos intenzív közös munka és játék után a gyerekek a helybéli közönségnek bemutatják megszerzett tudásukat egy kisebb előadás keretein belül. A Heim Pál kórházban heti rendszerességgel tartunk foglalkozásokat és a farsangi ünnepségre készülnek a gyerekek egy bemutatóval. Egyik helyszínen dolgozó oktatónk végigkíséri és koordinálja az egész folyamatot, segít a gyerekeknek és a tanároknak egyaránt a problémák elhárításában. Reményeink szerint ez alatt az egy év alatt sikerül a fiatalok TESTTUDATÁT, ÜGYESSÉGÉT, ÖNBIZALMÁT, KONCENTRÁCIÓS ÉS SZOCIÁLIS KÉPESSÉGEIT fejlesztenünk és a MOZGÁS, a ZSONGLŐRKÖDÉS SZERETETÉT ÁTADNI. A hátrányos helyzetű fiataloknak – akár anyagi-szociális értelemben néznek szembe nehézségekkel, akár egészségügyi szempontból – többi társuknál ritkábban akad sikerélményük az iskolai oktatásban. A zsonglőrködés és a szociális cirkusz világa játékos gyakorlatokon keresztül azonban sok fiatal figyelmét, különböző készségeit is fejleszteni tudja, ami sikerélményhez juttathatja őket. A sikernek köszönhetően önbizalmuk és önértékelésük is fejlődik, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egykor boldog felnőtt válhasson belőlük. A projekt keretében sajókazai mélyszegénységben élő fiataloknak és fővárosi, pszichiátriai ellátásra szoruló társaiknak egyaránt foglalkozássorozatot tartottak az egyesület tagjai, akikhez időközben egyre több önkéntes csatlakozott. Mindkét közösség tagjai saját produkciókat is bemutathattak. Előtte persze sokat kellett dolgozniuk. Ez a folyamat a gyerekek szorgalmát, kitartását is megerősítette, akik közül a legtöbben rendszeresen eljöttek a foglalkozásokra: “Emlékszem régen… nem akartam gyakorolni, de most már tudom, miért fontos” – jelezte az egyik résztvevő fiatal. A kitartás mellett a tudásvágy is sok fiatalban felébredt a közös munka során: „Én mindent meg akarok tanulni! Minden eszközzel, minél többet!” – véli az egyik diák. A bemutatók után a résztvevő gyerekek arca sugárzik az örömtől. ilyenkor érzik, hogy a nehézségek ellenére is érdemes tanulni, küzdeni, gyakorolni.